Egy szép lövés és ami mögötte van

Kakas! – Kiáltják a hajtók. A vadász megpillantja a madarat, ahogy a kék égen úszik felé. Fél lépés a lövés irányába, elindul a derék, s miközben a lövő a puskát vállhoz emeli, már a madár farka végére mutat a cső. Mikor felér a tus az archoz, a mozdulat felgyorsul, a cső megelőzi a madarat, és ahogy a csőréhez ér a célgömb, pattan a puska, a fácán röpte megtörik, gombócként hull a puskás lába elé.

Egy szép lövés, ami az egész napot sikeressé teheti és akár még évek múltán is felemlegetik a vadásztársak, nagy dicsőség, amire – valljuk be férfiasan – a legtöbben akik puskát fogunk, vágyunk. De minden lövés úgy sikerül, ahogy szeretnénk, ahogy fent leírtam? Szerencsére nem, egyrészt, mert már rég nem lenne mire vadásznunk, ha minden lövésünk találna, másrészt a lőoktatók, – köztük én is – munka nélkül maradnának.

Jelen cikkemben azonban nem a gyakorlás fontosságáról vagy a különböző technikák helyes elsajátításáról lesz szó, hanem a felszerelésről, kiegészítőkről. Az apróvadidény kezdetén mindig időszerűnek tartom kissé áttekinteni a lőoktató szemével a vadász felszerelését és lőteljesítményét ez által javítani.

A felszerelés legfontosabb része természetesen a jól agyazott sörétes puska, melynek kalibere, csőhossza, szűkítése mind, mind fontos tényező, de cseppet sem annyira, mint azt a legtöbben hiszik. A fegyver leglényegesebb adottsága a tus mérete. Ha passzol a lövőhöz, akkor esély van arra, hogy jól lőjön vele a gazdája, ellenkező esetben nagyon nehéz dolga lesz a használójának. Mivel azonban a fegyver méretre agyazásáról és annak fontosságáról vaskos könyvek születtek már, – bár magyarul még csak kevés látott napvilágot – ezért ennek egy önálló cikket szentelnék a későbbiekben, most nem foglalkozom vele.

Legalább annyira fontos a megfelelő lőszer kiválasztása, ami elsőre nem tűnik egyszerűnek a mai választékból. De nem kell kétségbe esni, megsúgom, attól hogy más a hüvely színe és más név van rá nyomtatva, nem biztos, hogy nem ugyanazon gyárban készültek… Ugyanis, én kissé túlmisztifikáltnak érzem a lőszerkérdést. A vadászok nagy része esküszik valamelyik márkára, de nem tudná megmondani, hogy miért. Azért mert egy jó napján – amikor mindennel jól lőtt volna – azzal a márkával találta el a legtöbb vadat? Vagy, mert a jól lövő szomszéd is azt használja? Leggyakrabban nincs magyarázat. Ha megnézzük a katalógusadatokat, nem látunk nagy különbséget a különböző márkák teljesítményei között. A sebességkülönbség 10%-on belül van, amit a sörétraj kiterjedése bőven kompenzál. Természetesen nem azt mondom, hogy a 60 Ft-os ugyan azt tudja, mint a 150 Ft-ba kerülő. A drágább azért drágább mert szűkebb tűréssel, jobb minőségű alapanyagokból készül, nem pediglen azért mert erősebb, gyorsabb. A fontosabb kérdésnek nem annak kell lennie, hogy milyen gyors a patron, hanem milyen sörétmérettel, fojtással és mekkora töltettömeggel van szerelve. Mindannyian tudjuk, hogy mire mekkora sörétméretet kell használni, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy tapasztalatom szerint a magyar vadászok jelentős része használ feleslegesen nagy sörétméretet és söréttöltetet. Fácánra, vadrécére véleményem szerint teljesen elegendő 2,7-3 mm-es söréttel töltött patron, sőt, kelő madárra a 2,5 mm-es is bőven elég. Ha a töltettömeget nézzük ugyan ez a helyzet, sokan feleslegesen pofoztatják magukat magnum, mini magnum vagy egyéb nagy töltetű lőszerekkel, amikor semmilyen előnyük nem származik belőlük. Ezeknek az esetleges előnye a lőtávolság határán jönne elő, ahová etikus vadász már nem puskázik. Egy 25 m-es nyúlnak pedig teljesen mindegy, hogy 30 vagy 50 g-os patronnal hozzák terítékre. Ha sokat lövünk egyenesen káros a nagy töltet, pláne egy könnyű puskából lőve. A nagyobb visszarúgástól való félelem görcsössé teszi a mozdulatokat, nem lesz a lendítésünk folyamatos, amilyennek lennie kell, valamint, jóval hamarabb elfáradunk, mint egy átlagos töltettel. Greener mester nem hiába találta ki a 1/96-od szabályát miszerint a fegyver tömegének 96-od része adja a legnagyobb még harmonikus töltetet. Ezzel számolva egy 3,2 kg-os vadászpuskát véve alapul ez az érték 30g!

Továbblépve szeretnék kiemelni néhány általam fontosnak ítélt kelléket vagy ruhadarabot, amely segítheti, vagy éppen gátolhatja a sikeres sörétlövést. Fentről indulva az első ilyen darab a kalap. Tudjuk jól, hogy puska nélkül még csak-csak el tudunk menni vadászni, de kalap nélkül már bajosan. De belegondolt már valaki, hogy a szembe lógó karima hány vad elhibázásához vezetett már? Amíg nincs a vállunknál a puska, addig ellátunk a karima alatt, de ha az arcunkat helyére rakjuk a tuson, akkor is ugyan ez a helyzet? Nem a kalap ellen akarok szólni, hanem ajánlani, hogy vadászat előtt érdemes megpróbálni, tudok-e benne lőni. Ha nem, még mindig hasonlóan vadászias egy angol stílusú sapka (nem baseball!) ami biztosan nem akadályoz a lövésben. A következő a felsőruha, legyen az mellény, vagy kabát. Sokszor látni olyan modelleket, amiben számomra elképzelhetetlen, hogy jó ritmusban, simán vállhoz lehet emelni a fegyvert. A jó vadászkabáton, mellényen a lövő oldalon nincs zseb vagy egyéb, ami a puska felvételét akadályozhatná. Itt szeretnék arra is kitérni, hogy lehetőleg elég nagy zsebe legyen a kabátnak/mellénynek, amiben egy hajtásra elegendő patron elfér. Egyrészt hasznos, ha a lövő oldalon súlyánál fogva kisimítja a ruházatot, másrészt gyorsabb az újratöltés zsebből, mint töltényövből arról nem beszélve, hogy talán elegánsabb is…

Az utolsó, amiről ebben a rövid összefoglalóban meg szeretnék emlékezni az a fegyverszíj. Fegyverszíj véleményem szerint nem kell a sörétes puskára. Annak ellenére mondom ezt, hogy tudom, hazánk néhány “fejlettebb” megyéjében az angol iskolánál is nagyobb biztonságra törekednek a megyei vezetők és a fegyverszíj használatát kötelezővé tették.

De miért is? Tényleg megelőzi a baleseteket a puskaszíj vagy csak szokásos pótcselekvés, igazi látszatintézkedés?

A vállon átvetett, töltött puska nem a legbiztonságosabb hordmód és a társak felé sem közvetíti a biztonságosság üzenetét.

Külföldi lőtereken kifejezetten tilos a használata. A kényelmet növelheti, ám a biztonságot semmiképpen. Elakadhat, és máris megvan a baj!

Nem beszélve arról, hogy egy igazán jól elkészített fegyver ballanszát, lendületét is megváltoztathatja – rossz irányba!

A kérdés eldöntését a kényelmi okok végett mindenkinek maga döntse el, ám megjegyzem, hogy a sörétes puskát legfőképpen arra használjuk, hogy lőjünk vele, nem pedig arra, hogy a hátunkon hordozzuk.

Bízom benne, hogy elolvasva e rövid összefoglalót, talált benne az olvasó hasznosítható részeket és több sikeres lövésben lesz része az elkövetkezendő idényben, mint eddig. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy hiába kifogástalan a felszerelésünk, ha mi magunk nem vagyunk azok. A sikeres lövés technikáját semmilyen kiegészítő nem tudja pótolni, azt muszáj saját magunknak megtanulni és ha megtanultuk a készség szintjéig gyakorolni. Ezen tudás nélkül senkiből nem lesz sikeres sörétlövő bármennyit is áldoz a felszerelésére.