top of page

A golyós fegyver belövése - avagy "kinek mi a pontos"?

A magyar vadászok közössége megosztott. Ne tessék megijedni, itt nem a manapság minden vadászati témájú periodikában megjelenő „összefogásé a jövő” és hasonló morálisan építő dolgokról lesz szó, nem lebecsülve azok fontosságát, hanem egy minden vadászt érintő kérdésről lesz szó a golyóspuska belövéséről. Nem hinném, hogy sok olyan vadász lenne kishazánkban, akinek ne lenne legalább egy golyós fegyvere. Azok az idők elmúltak, mikor a halandó jáger, pláne ha apróvadas területen vadászott csak a társaság kartonos puskájával vadászhatott nagyvadra. Napjainkban bár nem éppen európai módon, de könnyebben golyósfegyverhez lehet jutni akár milyen régóta vadászik is az ember. Sokakról tudok, akiknek az első puskájuk rögtön golyós, de az is lehet, hogy sörétest nem is vesznek. Többen nem nézik ezt jó szemmel mondván sörétessel tessék megtanulni bánni aztán jöhet a veszélyesebbnek beállított golyós. Egy részről igazat adok ennek a szemléletnek, mert mint mindenhol a vadászatban is fontosnak tartom a fokozatosságot. De a másik oldalról is vizsgálhatjuk, mivel a sörétes fegyver semmivel nem veszélytelenebb szerszám, mint a golyós. Az általam képviselt iskola nem tesz különbséget kevésbé veszélyes és veszélyes fegyver közt, csakis fegyver van, aminek a használata során mindig és mindenhol be kell tartani a biztonsági szabályokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy golyós fegyverünkkel ugyanúgy lőhetünk repülő vadra, mint egy sörétessel, a leeső lövedék veszélyességét tekintve nem egyforma a két fegyver.

Többéves lőtérvezetői, lőoktatói munkám során sok golyósfegyvert lőttem be, sokszor voltam jelen belövéskor valamint aktívan versenyzem a kombinált vadászlövészet nevű szakágban is. A címben megfogalmazott kérdésre sokféle választ kaptam már. Több olyan eset volt mikor a fegyver gazdája megelégedett 100m-en azzal, hogy a célzott ponttól 8-10 cm-re csapódott be a próbalövés. Ezt a pontosságot elégnek tartotta, esetleg azzal érvelt, hogy majd belekalkulálja célzáskor ezt a „kis” pontatlanságot. A másik véglet az amikor ha nincs a lukba-luk 300 m-ről akkor elégedetlen a lövő. Természetesen átlag vadászati felhasználást feltételezve és nem hosszútávlövészetről beszélve az egyik véglet felelőtlenség, a másik felesleges precízkedés.

Számomra az átlag vadászati felhasználás azt jelenti, hogy egy legalább róka nagyságú vadat akarunk elejteni legfeljebb 200 m-ről. Gondoljunk bele ez annyit tesz hogy 200 m-ről egy 10-15 cm-es körbe bele kell hogy találjunk. A siker nem múlhat a felszerelésen. Ki merem jelenteni, hogy a hazánkban kapható összes golyóspuska márka képes erre, ha megfelelően van belőve.

Tekintsük át, mik az elemei, milyen lépésekből áll egy fegyvernek a belövése, hogy a fenti eredményt biztosan el tudjuk vele érni.

Kezdjük a csővel. A pontosságot legnagyobb mértékben a cső befolyásolja, de korántsem olyan szinten, mint azt a legtöbben hiszik. -Jó a csöve!- mondják egy jó szórású, pontos puskára, de ne higgyük, hogy csakis azon múlik. Belövéskor mindenképpen húzzuk szárazra a csövet, olajosan szórni fog a puskánk. A csőnek a töltényűr is része, az sem szabad, hogy olajos maradjon! Sokszor a rosszabb szórásképet a cső kopásának tudják be pedig csak egy alapos oldószeres tisztításra lenne szüksége, hogy az szinte újkori teljesítményét nyújtsa. Fontos, hogy pontosság szempontjából az egyik legkényesebb része a csőnek a csőtorkolat. A hajam égnek áll mikor a tulajdonos vagy eladó azzal demonstrálja azt, hogy a cső nem kopott, hogy egy lőszert dugdos a csőtorkolatba. Nem mutat semmit és még meg is sértheti a csőtorkolatot, ahol ugye utoljára érintkezik a lövedék a csővel. Elég egy kicsiny sérülés, hogy a puskánk pontosságát nagyban lerontsa.

Sokak hiszik a mai napig, hogy a hosszú cső pontosabb, pedig kísérletek bizonyították, hogy nem így van, egy rövid cső is lehet kiváló szórású. A cső hossza csupán a lövedék kezdősebességét befolyásolja, átlagosan 5 m/s-al centiméterenként. Igaz azonban, hogy egy hosszabb cső általában nehezebb is. Személy szerint én jobban kedvelem a nehezebb csövű golyósokat, könnyebb velük igazán pontosan lőni, de ez csak az én véleményem. Más írásokban olvashatunk kísérletekről, amik a fegyver tömegét vetették össze a pontosságával, ezekben a legkönnyebb fegyverekkel lőttek a legjobban. Ha a csőhossz nem is, a huzagolás, a huzagemelkedés már nagyban hat a pontosságra. Minden cső, huzagemelkedése folytán egy bizonyos tömegű lövedéket stabilizál legjobban.

A cső lényeges része még a töltényűr, melynek nagyon precízen kialakítottnak kell lennie a maximális pontosság eléréséhez. Gondoljunk csak bele, ha nem mindig ugyanúgy fekszik fel minden egyes hüvely a töltényűrben, a lövedék nem azonos szögben indul a csőbe, már a lövedékek indulása különböző irányú lesz.

Puskánk kinézetét, de pontosságát is nagyban befolyásoló rész a tus. Amennyiben a fémrészek nem ülnek stabilan az ágyazásban nem lehet jó szórású a fegyverünk. Használt fegyver belövése előtt az első dolgom mindig az szokott lenni, hogy kissé „megfeszegetem” a tus és fémrészeket. Ha külön mozognak rendesen meg kell húzni a tőcsavarokat, már csak azért is, mert huzamosabban kotyogósan használva, előbb-utóbb elfog repedni a fánk, mert ütni tudja fegyverünk fém része. Egyedül a csőnél nem szabad az ágyazásnak szorosnak lennie, mivel a fa vetemedésekor vagy akár saját magunk könnyen elhúzhatjuk a csövet lövés közben azáltal, hogy az előagyat kissé megnyomjuk.

Könnyen ellenőrizhetjük, hogy kellő rés van-e a cső és előagy közt. Ha egy papírlapot könnyedén végig tudunk húzni a kettő közt, akkor megfelelő a távolság. A fegyver pontosságát ugyan nem, de azt hogy mennyire pontosan tudunk vele lőni viszont erősen befolyásolják a tus méretei. Jelen cikk témája most nem az agyazás ezért csak annyit róla, magassága és hossza a legfontosabb távcsöves golyós fegyver esetében.

A következő fontos dolog a céltávcső és a fegyverre rögzítésének módja. Nem tisztem ebben a cikkben górcső alá venni a különböző márkákat, ezért feltételezzük, hogy lövésálló és parallaxis mentes 100 m-ig amit a fegyverünkön tudhatunk. Fontos, hogy lövés előtt szemünkhöz állítsuk a dioptriát és tisztában legyünk azzal, hogy merre is kell tekernünk az állítótárcsákat, ha nem jó helyre mennek a lövések. Variábel céltávcsőnél én általában a legnagyobb nagyítást szoktam alkalmazni belövéskor. Új fegyver vagy távcső esetén általában meg szoktam kérdezni, hogy ki szerelte fel a távcsövet. Spórolós vadászoktól gyakran a -saját magam- vagy a –Józsival otthon- a válasz. Ilyen esetekben gyakran jóval nehezebb volt a belövés mintha értő fegyvermester készítette volna el. Tudniillik akár mennyire is egyszerűnek látszik nem csak néhány csavar becsavarása és meghúzása az egész. Precíz felszerelést követően a cső és az irányzóvonal már párhuzamost alkot, a távcső állítótárcsáján csak finom állítást kell eszközölni. Miért pont a fegyvermester munkadíján akarnánk 10-20 ezer forintot spórolni egy többszázezres puska-céltávcső esetén. Ugyanez vonatkozik a szerelékválasztásra is. Hiába veszünk kiváló minőségű fegyvert és optikát, ha a szerelékünk silány, nem fogjuk tudni kihasználni a felszerelésben rejlő lehetőségeket és csak bosszúságunk lesz vele. Nem beszélve arról, hogy a gyakori felesleges belövések rengeteg lőszert emésztenek fel, így lehet hogy az olcsóbb drágább lesz.

Ha már a lőszerre esett a szó folytassuk is azzal. Érdemes lehetőség szerint egyszerre nagyobb, egy vagy több idényre elegendő töltényt megvenni egyszerre, aminek minden paramétere azonos. Puskánk koránt sem biztos, hogy azonos lövedéktömegű, de különböző márkájú vagy márkán belül különböző lövedéktípussal szerelt patront egy helyre hord, nem is beszélve a különböző tömegűekről. Tehát ha egyszer belőttük puskánkat, akkor használjunk azonos gyártmányú, lövedék típusú, tömegű és sorozatszámú lőszert hozzá. A sorozatszám azonosság is fontos, mivel nem tudhatjuk mit változtattak meg a gyárban két sorozat között. Biztos sokan tapasztalták már, hogy bizonyos tölténnyel kiváló, másikkal csapnivaló szórást lő a puskája. Ennek oka többféle lehet, például a már fent említett huzagemelkedés avagy az átmeneti kúp hossza. Attól függően, hogy a lövedék a hüvelyből mekkora távolságot kell, hogy megtegyen addig, míg a huzagokba ér kvázi szabadon repülve, a szórás nagyban változik. Természetesen minél kisebb ez a megvezetés nélküli rész annál nagyobb lesz a pontosság.

Ha be akarjuk fegyverünket lőni, mindenképpen szükségünk lesz valamilyen feltámasztásra. Én személy szerint a különféle anyagokkal (homok, műanyag granulátum, rizs) töltött kisebb-nagyobb zsákokat részesítem előnyben. Sokaknál látni állványokat, amikbe stabilan befogva a fegyvert történik a belövés. Ezektől mindig ódzkodtam, mert nem mindegyiknél van a lövő vállánál a tusatalp, hanem az állványban rögzítve, ezért nem abból a pozícióból lő mint majd a vadászaton, a másik fenntartásom az, hogy még nem láttam olyat ami igazán stabil és precízen állítható lett volna. Márpedig ha csak nagyjából sikerül a célra állítanunk, ahhoz hogy pontosan a célra mutasson a szálkereszt meg kell, hogy feszítsük a puskát valamilyen irányba, ami mindenképpen káros. Véleményem szerint csakis úgy lehet jó szórást lőni, ha mindenfajta feszülést kiiktatunk a rendszerből kezdve a feltámásztástól az elsütésig. Jómagam stabil padon ülve, mindkét könyököt az előtte lévő asztalon megtámasztva, a puskát előagynál egy nagyobb, pisztolyfogás mögött egy kb. fele-harmad akkora belövőzsákkal megtámasztva szoktam a puskabelövést végezni. Fontos, hogy mind a pad, mind az asztal magassága passzoljon, ne kelljen se nyújtózkodni se görnyedni lövés közben (tudják, feszülés). FOTO vagy rajz A lőlapot úgy szoktam megválasztani, FOTO vagy rajz hogy a lehető legkisebb célom legyen, amit még nem takar el a szálkereszt teljesen, ez leginkább egy 1,5 cm-es kör alakú fekete matrica. A hagyományos koncentrikus lőlapokon a feketében sokkal nehezebb a lövéseket meglátni távcsövön keresztül mint egy fehér lapon. Lehetőség szerint ha a lőtér adottságai engedik 100 m-ről lőjük be a fegyvert. Természetesen a ballisztikai táblázatokból tudjuk hogy 50 m-en hol kell lennie a lövéseknek, hogy aztán az optimális belövési távolságon legyen a fegyverünk nullán, de ezen a rövidebb távon még nem feltétlenül jönnek ki azok a pontatlanságok, amik 100 m-en. De természetesen ha csak rövidebb lőtér adott, akár 25 m-ről is belőhetjük fegyverünk, tudva azt, hogy a lövedék körülbelül ezen a távon keresztezi először az irányzóvonalat, tehát itt pontra kell belőni puskánkat, 50 m-en általában 1-2 cm magaslövés vezet az optimális belövési távolsághoz, míg 100 m-en 4cm-magaslövés. Standard középkalibert feltételezve ez a távolság valahol 160 és 190 m között lesz lövedéktömegtől függően, tehát itt lesz puskánk megint pontlövő. Ezzel a belövéssel kb. 200-230 m-ig nem kell azon gondolkodnunk, hogy hova is célozzunk, mert bőven benne marad a lövedék esése miatti pontatlanság egy nagyvad vitális területében. Természetesen, ha ennél nagyobb pontosságra vágyunk, akkor tudnunk kell, hogy mekkora a pontos távolság és a lövedék esése ezen a távon. Ennek tudatában már tudjuk, hogy mennyit kell állítania távcsövünkön vagy mennyivel célozzunk fölé, de ez már inkább a hosszútávlövészet témaköre nem az átlag vadászaté.

Mint fontos tényezőt meg kell említenünk az időjárást, mint belövést befolyásoló tényezőt. Az erős oldalszél nagyban befolyásolja, főleg a kisebb kaliberek röppályáját. A szórás ekkor vízszintesen eltolódhat, míg ha lövészet közben változó erejű széllökések vannak a szórás vízszintesen kitágul. Fontos, hogy levegő hőmérséklete nagyban befolyásolja a löszer gáznyomását, hideg időben lecsökken ezért a lövések kissé alacsonyabbra mennek, mint melegben. De nem csak a levegő hanem a cső hőmérséklete is befolyásolja a fegyver pontosságát. Egycsövű fegyver esetében véleményem szerint nincs számottevő különbség a hideg és meleg cső találati pontja között vadászias lőtávolságon. Nem így a többcsövű duplagolyós vagy vegyescsövű fegyverek esetében. Ezeknél a ki nem lőtt, hideg cső elhúzhatja a már kilőtt csövet, ami nagy a találati pont akár több tíz cm-es eltolódását is okozhatja. Napjainkban viszont egyre több ilyen fegyver készül úgynevezett termostabil csövekkel, ami annyit tesz, hogy a csövek nincsenek végig összeforrasztva, tulajdonképpen lengő csöveik vannak, amik a legtöbb esetben állíthatóak is egymáshoz képest. Természetesen vannak kiváló minőségű, kisipari módon előállított fegyverek (H&H, Westley Richards, Purdey, Rigby), melyek fixre forrasztott csővel sem kezdenek szórni vadászati szempontból jelentősen, több dupla után sem. Viszont a hagyományos módon fixre forrasztott csövű puskák esetében csak annyit tudunk tenni, hogy belövéskor megvárjuk, míg 2-3 perc alatt a cső visszahűl és utána adjuk le a következő lövést.

Vadászati szituációban viszont hasznos tudni, hogy az egyes lövések után merre és milyen mértékben változik a találati pont.

Természetesen még sok apró részlete van a golyósfegyver belövésének, de ezek egy átlag vadászati felhasználásban nem feltétlenül hasznosulnának ezért most nem tárgyalom őket.

Bízom benne, hogy sikerült nagy vonalakban, mindenki számára érthetően összefoglalnom amit fontosnak tartok a fegyverbelövés kapcsán és ez sokak számára hasznos tanácsokkal fog szolgálni az elkövetkezendőkben.

Ajánlott bejegyzések
Korábbiak
bottom of page